Ez olyan, mint egy sikítás, amit senki sem hall. Szinte szégyelled magad, hogy valaki annyira fontos lehet, hogy nélküle semminek érzed magad. Soha senki nem fogja megérteni, mennyire fáj ez. Reménytelennek érzed magad, mintha semmi nem tudna megmenteni. És amikor vége és elmúlt, szinte kívánod, hogy visszakaphasd azt a sok rosszat, (csak) azért, hogy megkaphasd a jót.
Lehet én vagyok csak mazochista de szeretnék újra szenvedni mert az a sok fájdalom és kín mind megérte azt, hogy vele lehettem. Igazából nem is Ő hiányzik, hanem az érzés amit vele éreztem az a boldogság és lelkesedés, mint amikor a kiskutya kaparja az ajtót amikor megjön valaki. Nehéz a szerelem.De Gergő teljesen más volt mint az addigi kapcsolataim... Most szeretnék megint egy fiút... Nehéz egy bi élete.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése