Az első két kép kb. ki is fejti a véleményem a munkahelyemmel kapcsolatos véleményem... EMBEREK, HOGY LEHETTEK ENNYIRE HÜLYÉK?! De most komolyan... Az egyik nemzetközi bútorcégnél vagyok gyakorlaton heti 2 nem több KETTŐ napot és még így is megkezdik az idegeimet. Nem is tudom hogy a munkatársak vagy a vásárlók miatt cigizek egyre többet. Nah meg jön a karácsony a vásárlás a frusztráció, és a képmutatás ünnepe. Három napnyi gyűlölet és bársonyfüggönyös előadás. Előre félek. Úgy szeretnék kitörni ebből a kisvárosi rémálomból... Itt mindig mindenki tud mindent mindenkiről. A legújabb hír hogy Margit néni (én konkrétan nem ismerem) zsebre rakott 2 túrórúdit és most ezt hajtja az egész város. Szánalmas. Úgy érzem mindenki cserben hagy, semmi nem jön össze. Montanába teljesen megvagyok csúszva, állandóan elalszok, kések mindenhonnan, elfelejtek egykét fontosabb dolgot. Nah mindegy. Hiányzik egy kis törődés az életemből. És emiatt hogy mindent elfelejtek rengeteg találkozót hagyok ki a barátaimmal. Vágyom egy kis törődésre, egy ölelésre , egy kis elismerésre, hogy valaki azt mondja szép vagyok megölel és egy kicsit szeret.... De ez jelen pillanatba csak álom marad nincs senki a láthatáron. Nem tudom mi lehet a baj velem hogy én nem kellek senkinek de majd jön a szőke hercegnő/herceg egyszer talán....
Bye.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése